"Pótolsz... folyamatosan pótolsz. Valamit és valakit. A hiányt és Őt. Az Ő hiányát. Pótolod vásárlással, utazással, kozmetikussal, apró élvezetekkel, olvasással... Csak éppen vele nem. Ám ne feledd: ma még megteheted. Amíg fiatal vagy, mindezt megteheted. De elérkezik az idő,…

  Valami újra vágyom… valami másra… valami eget rengető baromságra… …amitől egy pillanatra megállna a Föld, majd hirtelen megpördülne, hullámokat vetne körbe.   Nem hiszem, hogy az ölembe hullik a szerencse. Ha nem teszek érte, fújhatom örökre. De a…

Szabó Lőrinc: A megszállott Neved – fekete dörrenés – fájva visszhangzik bennem, és felveri minden pillanat emlékedet és nyugalmamat. Neved, mint elitélt felett ha a halálos dob pereg, szakadatlan és süketen dobol elkínzott idegeimen. Nem akarlak és rád gondolok, gyötrődve…

Emberek, nem tudom mi van velem megint. Nem tudom mit tegyek. Nem tudok írni, nem jön ki a fejemből az a sok gondolat a kezemen át... Annyira tudom utálni ezeket az időszakokat. Milliónyi kicsiny dolog hat az én kis lelkemre - de hiába veszem elő a papírt az ebéd mellett, a telefont a…

A mai napom Addamz körül forog... Évek óta nem hallok felőle, pedig a magyar zenei világban számomra egy gyöngyszem. Imádom a szövegeit és a hangját... Innen üzenem: Nagy vagy Ember! Kérek még belőled! ..."Túl sok volt már ,örökös tévedések megvetésekElfedett és…

- Hiszel a sorsban? - Nem... Jobb az a tudat, hogy én irányítom az életemet.

Minden nov.1-et ezzel a zenével kezdek. Idén sem lesz ez másként. Vannak szokások, amiken sosem szabad változtatni - bármennyire is változik a világ. "Mindenkinek szüksége van valakire... nem vagy egyedül..." Ez mégis csak az emlékezés hónapja. A halottak napja kapcsán ilyenkor…

„Kompromisszumokkal éljük a létünket, mert mindenkiben ott gyökerezik a megfelelés-csírája. És jobbesetben felállítunk egy fontossági sorrendet, amihez szeretnénk alkalmazkodni – bármi áron. De olykor vannak helyzetek, emberek, akik akarva-akaratlan megváltoztatják az irányt.…

Pár órája még annyira tiszta és rendezett volt minden. Azt gondoltam: egyenes az út előre és azon kicsiny zökkenőket majd mosolyogva ugrom át két lábbal. De tévedtem. Istenem, mekkorát tévedtem én... Hogy is gondolhattam, hogy mindez működhet. Hogy van olyan ember, aki igazán…

A magam módján emlékezem meg az 56'-os forradalomról. Kicsit nehéz betegen, orrhangon szavalni, de próbáltam kihozni belőle a legtöbbet.