"Pótolsz... folyamatosan pótolsz. Valamit és valakit. A hiányt és Őt. Az Ő hiányát. Pótolod vásárlással, utazással, kozmetikussal, apró élvezetekkel, olvasással... Csak éppen vele nem. Ám ne feledd: ma még megteheted. Amíg fiatal vagy, mindezt megteheted. De elérkezik az idő, amikor nem utazol, nem vásárolsz, nem mész kozmetikushoz, nincsenek apró élvezetek. És Ő sem lesz. Amikor a legnagyobb szükséged lesz rá. Már csak a hiány marad.
Pótolhatatlanul."

Csitáry-Hock Tamás

***

...és mi van, ha még nem öregedtem meg... még nem, de még sincs vásárlás, nincs utazás, nincs kozmetikus... és az apró élvezetek sem elégítenek ki... ilyenkor mi van?! Olvasok... van, hogy folyton olvasok, de van, hogy csak bámulok ki az ablakon. Nézem az eget, a napot, a felhőket, az eső cseppeket, a fákat és a leveleket... látok mindent, de az embereket nem látom. Rohanó ködként cikáznak az utcákon. Arctalan, élettelen robotok, reménytelen életek...

***

Azt hiszem ma túlnőtt rajtam a burkom. Ma fáradt vagyok, megfáradt. Öregnék, vénnek és aszottnak érzem magam, de nem vagyok az. Tudom, hogy nem vagyok az...

Holnap újra a szebbik oldala virrad a világnak. Holnap újra élvezni fogom az életet.

Holnap újra levedlem páncélom...