"Mondj igent. (...) Akkor is, ha belehalsz a félelembe, akkor is, ha aztán megbánod, mert azt is csak bánnád életed végéig, ha nemet mondanál."

Ez az egyik kedvenc Marquez-idézetem. Minden tiszteletem ennek a nagyszerű embernek! Köszönjük, hogy megosztottad velünk tudásodat. Életed örök és megismételhetetlen.

Az egyik legjobb Márai vers.

Lőrincemtől Lőrincemnek... ♥

Az én szomorú szerelememnek... ♥

Nagyon boldog születésnapot kívánok Neked... Attilánknak!

Te egy voltál és megismételhetetlen. Lényeg és tehetséged utánozhatatlan.

Fényévekről csókoltatunk és köszönjük a meghitt perceket!

"Tudod mikor szeretsz igazán?!

 Amikor képes vagy feladni minden kicsinyességed és félelmedet valakiért, aki nem biztos, hogy ugyan így érez.

 Mert a szerelemesnek lenni valakibe azt jelenti, hogy döntöttél, hogy ítélkeztél magad felett és odaígéred magad bármi áron!"

(Az élet szép és fontos pillanatai c. bejegyzésemből)

"Költözik.. de nincs nála csomag. Nincsenek táskák, bőröndök, dobozok. Mégis, költözik. Csak egyvalamit visz magával. A szívét. Ezzel költözik. Hozzád. A szívével. A szívedbe."

(Csitáry-Hock Tamás)

A hétvégi koncert sajnos kimarad, de azért még mindig ez a kedvencek-kedvence ♥♥♥

"Szemeddel mindent elmondtál.
Légy reményem, hisz az voltál!
Engem akarj, testeddel takarj,
ne kérdezz, éget a vágy!"

"A festő az utolsó ecsetvonáshoz ér... és elkészül a mű. A nagy mű. Aminek csodájára jár az egész világ. Csak állsz a kép előtt. És nem érted, mi olyan különös rajta. Nem tudod, miért megfejthetetlen a mosoly. Nem tudod, mit rejtett el benne a Mester. Pedig egyszerű. A Mester nem az arcot örökítette meg. Nem a külső szépséget vitte vászonra. Valami mást. Azt, ami belül lakozik. A lényeget. Mert ő tudta, hogy az igazi szépség belül kezdődik és kívül ér véget. Az arcon. A szemekben. Az ajkakon. A mosolyon. Az Ő mosolyán."

Csitáry-Hock Tamás

"A zene az, amikor az érzéseknek hangja van."

Egy perc még,
s romba dől majd az éj,
egy perc még....
már ostromolja a fény.
Mért állsz könnybe szökve?
Mért vársz jobb időkre,
ha minden pillanatra születni kell?

Egy perc még,
és senki nem marad,
egy perc még,
s a szíved meghasad.
Mért félsz, ha nincs kitől már?
Mért kérsz? Itt nincs miből már,
minden pillanatra születni kell.

Egy perc még
s romba dől majd az éj,
egy perc még...
már ostromolja a fény.
Mért állsz? Az idő mozdul,
Mért vársz?A föld kifordul,
minden pillanatra születni kell.

Csak egy perc mit veszthetsz
Mért nem engedsz semmit el?
Csak egy nap, mi ébred,
hol mást ígér meg a végtelen.
Csak egy perc, mit veszthetsz
mért nem engedsz, ha jól tudod?
Csak egy nap, mit kérnek még
az angyalok.