"...Még mindig homok van a cipőmben
és nem tudom kirázni a gondolatokat rólad
Rajta kéne lennem hogy elfelejtselek
De miért is akarnám
Tudom búcsút vettünk
Minden más összezavarodott de újra látni akarlak téged..."

A nyári szerelmek múlandóak, de mindig velünk maradnak, mélyen... legbelül... az együtt töltött napok emléke, a forró vágy érzése és hogy csak úgy elsodort, mint egy hullám, majd hirtelen vége szakadt...

Azt érzem, hogy ez pont így tökéletes. Hiszem, hogy ezek a pillanatok erősebbé tesznek... Hiszem, hogy szükségünk van ezekre az élményekre, hogy eljussunk a teljes valónkhoz.

Nem tudom pontosan leírni, hogy mire is gondolok, de ha hasonlóan gondolkodsz, akkor érezni fogod, tudni a bensődben és valószínűleg neked is eszedbe jut valaki a múltból... akire csak akkor emlékszel, amikor nagyon szükséged van a boldog képekre, hogy életben maradj a szürkeségben...

(G. Lacinak ajánlva egy régi nyár emlékére)