"Gyermekkorban... akkor boldog az ember. Azt hiszi, elvarázsolt helyen él. Aztán felnövünk, és megszakad a szívünk."

(Atlantisz gyermekei c. filmből)

Jócskán túl vagyok már a gyermekkoron és azért olykor még fel-felvillan egy kép arról, hogy mennyire gondtalan is voltam akkoriban.

Ma - nézve ezt a filmet - újra eszembe ötlenek a régi játszótéri vagy Vadasbeli élmények... azok a boldog nyarak - közel húsz év távlatából...

Akkor még eszembe sem jutott gondolkodni azon, hogy megtegyem-e azt, amit kigondoltam, hiszen olyan kézenfekvőnek tűntek a dolgok.

Nem szégyelltem semmit, és miért is kellett volna, hiszen csak a kíváncsiság hajtott...

A lenti képen én vagyok... valahogy így indult minden... :)