Sziasztok!

Elég rég volt már, hogy valami élet-szagút írtam volna. Igazából nem is nagyon volt miről írni.

Miután T lelépett, Vik-et elhajtottam, nem sok minden maradt a munkán kívül. A mindennapjaimat nem töltötte ki más, minthogy Gyilkos Elméket néztem és aludtam. Persze otthonról már jött az első pofon úgy február 13-a körül.

Tesóm rám parancsolt, hogy szedjem össze magam, amire a szülők persze csak helyeseltek. Ennek is meg lett a maga eredménye:

- Beadtam a felvételimet - újból. Ezúttal csak egy sima felsőfokúra, de ez is valami. Régi álmom válna valóra, ha valami komolyat tanulhatnék. Talán ez a jogi asszisztensi is megteszi - mindenesetre közelebb kerülök a tűzhöz.

- Egy hónapnyi kihagyás után végre újból meditálok. Lágy zene (valami chill), gyertyák, és csak fekszem... kiürítem az agyamat - nem gondolkodok. Ez jót tesz, kevesebb a stressz, ami bennem ragad.

- Sétálok, bár még nem volt egészen jó idő, de a melóból haza már nem mindig ülök fel a buszra. Még világos van olyankor és az a 20 percnyi mozgás felpezsdít. 

... és újra beszélgetek valakivel... 

Sokan azt gondolhatjátok a régi bejegyzéseim alapján, hogy a szerelmet kutatom oly' nagy bőszen, hogy mindenáron le szeretnék horgonyozni valaki mellett. Pedig ez nem így van. Nem hiszek a kergetésben vagy a hajszolásban. A jelenben nem vágyom másra, csak jó beszélgetésekre, teljes egymásra hangolódásra és sok-sok túlfűtött együttlétre.

Ha minden jól megy, akkor ez a dolog is sínen van, de nem szaladnék még túlságosan előre. Mindent csak lépésről lépésre. Aztán, ha majd lesznek fejlemények, akkor azok felkerülnek ide.

De ezeken kívül még rengeteg dolog vár rám, amit meg kell tennem. Újra előkerül a szobabicikli, a súlyzók, a tornászlabda, az edzés terv és ha meg tudom oldani, akkor megint eljárok flabelosozni - az rengeteget segített, hiszen nem csak az alakot formálta, de oda is sétálok és vissza is - nem tudatosan, csak bemelegítésképpen - így tűnt ésszerűnek az első alkalom után.

Sokkal jobban oda fogok figyelni az étkezésemre, hiszen tudom, hogy az, hogy kevesebbet eszem, az nem jelent semmit. Egy egész könyvre való tudás várja a fejemben, hogy újra tehesse a dolgát. Így viszlát szénhidrát, viszlát szotyi, viszlát energiaszegény üdítő, hogy majd pár hónap múlva ismét azt mondhassam: Viszlát utálatos kilók!

Hát addig is élvezem a napfényt, a jó zenéket, a kellemes beszélgetéseket, a buja örömöket és mindent, ami beindítja a fantáziám és a tollam...

És most úgy döntöttem, hogy megmutatom magam... Barátnőm kiskutyusával pózoltunk ma a Feneketlen tónál. :)