Jövőkép   Az évek folyamatosan repültek felette Lassan, de biztosan átértékelte az élethelyzeteit Soha sem érzett igazán… Az éjszaka, az illatok és a színek keltettek benne valami hasonlót Órákig képes volt bámulni a csillagokat, de minél hosszabb ideig nézte őket,…

Rég nem látogatott helyek, emlékektől nyüzsgő kopár terek, utcák, kávézók, kocsmák, és a mozi… De nem időutazás volt ez, egy új világba csöppentem, egy idegen helyre, ahol azelőtt még sosem jártam. Asztal, három szék, itallap. Hólé a padlóra száradva, az asztalom…

Nem tudom elmondani vagy leírni mit érzek, mikor ezt a dalt hallgatom és énekelem. Egyszerűen repülök... Nem lehet csak egyszer meghallgatni... és elégszer sem... Csak indítsd el és élvezd! Ez az élet... így egyszerűen.

Ritkán hallgatom ezt a dalt, mert mindig a Győri Tibi jut eszembe és nagyon hiányzik. Sokkal jobban, mint gondoltam, hogy valaha is fog. Sosem tudtam neki megköszönni, hogy erőt adott és irány mutatott, hogy olyan nagyon mellettem volt, mikor neki sokkal nagyobb szüksége volt az…

Ajka, 2006. 06. 14. Vízió (Győri Tibor emlékére) Fekete fátyol szállt le az égből Végtelen fájdalom árad a mélyből Könnyzápor Kesergés Kegyetlen álmok Félek És reszketek Egy kietlen tájon Elment Elhagyott A Remény Ürességet és magányt Fájdalmat és…

2013-10-06 (vasárnap) Azt hiszem: ez a felismerések és a beismerések hete volt. Felszínre kerültek rég elnyomott és elfojtott gondok és gondolatok. Az érzelmi világom meginog, de nem dőlt még össze. Még van időm megakadályozni... még tudok másképp cselekedni, ha nem tétlenkedem…

If you're on your own in this life, the days and nights are long, when you think you've had too much of this life to hang on... ***Hold on...hold on, baby...***

A Mekong folyón Saigon felé tartó kompon egy kínai férfi figyelmét megragadja egy fiatal lány, különös megjelenésével: agyonmosott selyemruhában és férfikalapjában - a korlátnak támaszkodik, s álmodózóan tekint a távolba. A férfi 32 éves, a lány 15. Megismerkednek.…

Hogy ki vagyok én?! Az nem fontos. Ahogy az sem, hogy nézek ki vagy hol élek. Azért vagyok itt, hogy írjak, hogy átadjam magam a művészi vénámnak. *** Az ősz mindig előhozza belőlem a melankóliát, az édes fájdalmat és a magányt. Épphogy átléptünk októberbe, de én már a…