Milyen könnyű szavakkal dobálózni. Indulatból beszélni, át sem gondolni. Milyen könnyű...

Nem tudom ki vagy, ahogy azt sem, hogy miért vagy olyan, amilyen. Nem tudom...

***

Alázatosan szeretlek.

Kábultan nézlek... látom, ahogy pislogsz, hallom, ahogy a levegőt mélyen tüdőre szívod a cigi füsttel, érzem, ahogy lüktet a vér az ereidben...

Térdelek előtted... a lábadra kulcsolódom, ahogy az inda körül öleli az ágat... nem fojtogatlak, csak lehajtott fejjel, alázatosan várom a következő mondatot - egy megjegyzést - egy késztetést...

Nem mozdulsz... még mindig csak a szemed sarkából figyelsz. Élvezed, hogy lenézhetsz rám, élvezed a hatalmad felettem.

Legyen! Legyen, bánj így velem! A Gazdám akarsz lenni, legyél a Gazdám, ha az Uram, akkor az. Bánom is én, mikor így is olyan határokat lépek át Neked, amiktől mindig is ódzkodtam!

Markolj a hajamba, szidj le, üss meg, tégy bármit csak végre érj hozzám! Hadd érezzelek magaménak, hadd érezzem, hogy rám figyelsz!

Harapj belém, húzz a póráznál fogva a porban, kínozz édesen és égetőn! Hadd egyensúlyozzak a kéj és a fájdalom peremén!

Aztán élvezz engem! Átadom magam Neked. Átadom mindenem....

... mert a bőröm alá férkőzöl ...

Az utolsó porcikámig gyűlöllek.

Beszélsz hozzám. Ajkaddal szavakat formálsz, melyek mélyen bensőmig hatolnak. Próbálsz beszélni a lelkedről, de valójában alig mondasz valamit.

Türelmetlen vagyok! Nézem a szád és közben sokkal-sokkal többre vágyom. Mindent tudni akarok! Ki voltál, ki vagy s ki akarsz lenni! És miért? Miért? Miért?

Filozofálsz, ironizálsz, mesélsz, de valójában vajnyi keveset mondasz. Tőlem meg azt várod, hogy döntsem le a falaimat! Döntsem le és mutassam meg a puszta valómat... Neked.

Béklyókat kötsz rám gondolatban és én vergődöm ebben az istenverte ketrecben. Ki akarok törni! El akarok szökni! De pórázon tartasz, mint egy kutyát.

Megalázol! Megtiporsz! Minden mondatoddal bántasz! Belül üvöltök, visítok, sikoltok!

Le kell zárnom ezt a fejezetet! El kell zárnom Téged az agyam mélyére! Te démon! Te dög! Te átok!

... a bőröm alá férkőzöl ...

***

Szeretlek és gyűlöllek.

Nem bálványozlak, nincs bennem suicid-hajlamú rajongás. Még csak szerelmes sem vagyok beléd.

Ismertem hasonlót, de ilyet, mint te még nem. Különleges hatással vagy rám: Azt kívánom, hogy kívánj engem... hogy megőrülj a vágytól, hogy érj hozzám! Aztán azt akarom, hogy taszíts el! Lökj el és rúgj belém újra!

Aztán mikor már könnyezve fekszem a padlón, meztelenül... esdve... könyörgő szemekkel... akkor emelj fel újra és ölelj át szorosan.

Ez egyszerű önkínzás, ha úgy tetszik mazochista vagyok, akit ilyen óriási kettősséggel küzd a beteges hajlamai ellen.

"Félek tőled, akkor is, ha kívánlak... vágyom rád, és mégis úgy hajlok föléd, mintha ellenség volnál. Óvatos lelkem tüskéit fordítom feléd, mert törvény véd és mert zsarnokom lehetsz."

... mert a bőröm alá férkőzöl ...