...mert ez az egész csak egy kicseszett átverés... mert a boldog pillanatok után jönnek a felhők... mert az ölelésből egyszer szétválunk, ahogy a lelkünk is ezt teszi... elhagyja  a másikat... 

***

Hogy el vagyok keseredve... valóban...

Mert hetek kellettek hozzá és egy elcseszett dugás, h rájöjjek, mit hagytál bennem, mikor elmentél.

Azt mondtad: "Sajnálom, h el kell hagyjalak."

Nem értettem, h mit akar ez jelenteni. A barátok nem hagyják el egymást!

Aztán persze Anyu kontrázott: " A barátok valóban nem hagyják el egymást. Nem szakítanak és még csak nem is csinálnak úgy. Ha így tesznek... akkor nem barátok voltak!"

Szóval CSESZD MEG T! Csupa nagy betűvel CSESZD MEG!

A legjobb az lenne, ha összefutnánk valahol, csak úgy spontán.

Nem kiabálnék, jelenetet meg biztosan nem rendeznék. Csak a szemedbe néznék... mélyen és egyenesen... rezzenéstelen arccal.

Nem gyűlöllek, mert akkor szeretnem is kéne téged...

Inkább közömbös leszek - mert szerintem annak kell lennem, ha el akarlak felejteni...

... mert az életnek mennie kell tovább...