"A lelkednek van egy része, amit bár lehet, hogy nem érzel mindig, de ott van. Olyan, hogy felkelsz, dolgozol, alszol, barátokkal vagy, szóval éled az életed, de semmi. Nem érzed, nem fáj. Aztán történik valami, te meg összeroppansz. Azt hiszed, hogy nincs baj, aztán meg kiderül, hogy mégis. Mégis van mélypont, mégis van gyengeség, mégis van valami, ami fáj még akkor is, amikor azt gondolod, hogy minden a legnagyobb rendben. Néha csak sajogat, máskor meg beleőrülsz, annyira fáj. Nem látod mindig, de vannak percek, amikor érzed. Érzed, hogy beleszakadsz, na olyankor semmilyen hit sem képes áttörni a fájdalmat, csak az, ha szembenézel vele. Az érzésekkel. A fájdalommal, azzal, hogy mi bánt, és megéled, feldolgozod, átéled."

Oravecz Nóra

... szóval akkor fel a fejjel és irány előre!

...mert nélküled is megy tovább az élet, bármennyire hiányol a lelkem... és még egy darabig fog is...

...mert nem lehet feledni valakit, aki mélyen beivódott a pórusaidba... akiben megbíztál... akire azt hitted, hogy számíthatsz... aki elhitette, hogy mindig veled lesz...

Mindegy, hogy hazudtál-e... mindegy, hogy visszajössz-e... a sebem már nem gyógyíthatod be... és ez már sosem lesz olyan, mint régen volt.

Már nem lehetsz az, aki voltál...

Búcsúzom tőled... és felemelt fejjel folytatom az utam... nélküled... T nélkül... a barátom nélkül...

Isten áldjon!