Néha el sem hisszük, hogy egy-egy nagyobb sérelem, törés után újból képesek leszünk-e reménykedni.

Csak próbálkozunk, erőlködünk, miközben magunk sem tudjuk igazán: mit is akarunk ettől az egész helyzettől.

És persze minden egyes szánalmas kísérletnek ugyanaz a vége:

 

"...óvatos lelkem tüskét fordítom feléd, mert törvény véd és mert zsarnokom lehetsz..."

 

Aztán észre sem vesszük és egy óvatlan pillanatban újból megtölti szívünket a remény...

Megjelenik valaki, aki felborítja a világunkat, és persze nem is tud róla.

Egy aprócska szikrát csihol egészen mélyen, amitől nagyon boldog lesz a lelkünk.

Itt most nem számít, hogy mi lesz a vége, hogy lesz-e ebből mélységes érzelem, csupán az a fontos, hogy újból érzünk és lélegzünk.

Az már csak hab a tortán, ha ebből szép szerelem születik.

 

Azt gondolom sodródnom kell, és hagynom, hogy ez az érzés kitöltsön....és lesz, ahogy lennie kell...

 

"Lásd: jó nekem, hogyha rád nézek, és szótlan mondhatom el néked, hogy már nem félek!"

 

Címkék: lélek remény vágy érzés zsarnok

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.