Ma korán indultam dolgozni - túlórázom, nem meglepő, sokszor előfordul.

Különös ez a reggel. Nehezen ébredtem - 2x szundiztattam a telefont mielőtt kikúsztam az ágyból.

Ismerve magam - ilyenkor mindig egy olyan nap következik.

Egy újabb burok, egy újabb köd magam körül, amivel nem kizárom, csak elkülönítem a külső hatásokat.

Erre mondják azt, hogy a saját világomban élek.

***

...és az ilyen állapotokban jönnek az érdekes és fontos felismerések, ha kellőképpen el tudom magam engedni...

Így ma sietni fogok haza, majd lehalkítom a telefont, kikapcsolok minden kommunikációs eszközt, végig nyúlok az ágyon és hagyom, hogy beburkoljon... hogy belém olvadjon... hogy megihlessen... a köd...