"...Nincs válaszom, hiába kérdezed.
Nincs már. Mit is mondhatnék neked?
Néma kiáltásom úgysem hallanád,
Ajándékaim csak úgyis elhagynád...
Annyi szépet adtam már neked,
Most is itt vagyok és te észre sem veszed...
Megőrjít ez a mozdulatlanság!
Csak elfelejteném, mióta várok már
Egyedül, egyedül, egyedül...

...Mennyi szív szerelmétől fordultam el,
Hogy csak neked legyek tisztán, de te mégsem hitted el...
Fojtó emlékezések börtönébe zár,
Csak te voltál nekem, hogy nem volt senki más
Nem volt más, nem volt más, aki..."