"Párhuzamosan élsz... önmagaddal. Minden nap felkelsz, elkészíted a reggelit, felöltözöl, munkába indulsz. Dolgozol, bevásárolsz, mosol, főzöl, takarítasz. Gyermeket nevelsz. Minden nap ugyanazt, minden nap ugyanúgy. Unalmasan, belefásulva. És álmodozva. Mert van egy másik életed. Amit sokan észre sem vesznek talán. De a tiéd az is. Sőt, igazán az a tiéd. Álmaiddal, vágyaiddal, érzéseiddel. Időnként, titkos szobádban előveszed féltve őrzött álomkabátodat, magadra veszed, és álmodsz. Álmodod azt az életet, amit élhetnél is.'

Csitáry-Hock Tamás

Úgy döntettem, hogy ma nem leszek az az unalmas robot, mint általában. Ma nem csinálok mindent a megszokásaim szerint. Ma lesz legalább egy olyan őrült dolog, amit elfogok követni... valami olyan, amitől még az saját állam is a földet veri.

Imádom az életet, elég a téli agyalásból! Gyönyörűvé varázsolom a hétfőm, mert ma még az idő is enyhe a télhez képest. Ma még a lelkem is puhább a többi nap hoz képest. És ma még az utcán is több ember mosolygott vissza, mint eddig bármikor.

A nyári és az őszi napsugarak energiái még bennem vannak, ezért ha csak egy pillanatra is elkomorulnék a szürkeségben, akkor csak behunyom a szemem és azt álmodom, hogy a nap újra az arcom simogatja...