Tudod, Kedves, tegnap éjjel, miközben a holdat néztem ablakomból, ez a zene szólt a lejátszóból.

Körbezsongta a szobát... és ahogy most is, akkor is úgy ragadott magával... úgy, ahogyan te is forogsz agytekervényeim közt újra és újra...

Érzem a szomorúságodat. Érzem, hogy nehezebben veszel levegőt a lelkedet nyomó üresség kínzó súlya alatt.

Szeretnélek szorosan átölelni... Szeretném lecsókolni arcodról a fájdalmat és ajkadról a kínt...

Szeretném érezni, ahogyan megkönnyebbülsz és mélyen magadba szívod a közös lényünk nyugalmát.

~

Nem kérek viszonzást... nincs szükségem másra, csupán a tudatra, hogy jobban vagy Kedvesem...